Tara

Tara, melynek jelentése „Csillag” (tibeti nyelven Drolma), az együttérzés és a védelem istennője, együttérzés női istene, a tibeti buddhizmus egyik legnépszerűbb istennője, Avalokitésvara – aki egyébként a könyörületesség istene, tibeti nevén Csenrézi – női párja a buddhista mitológiában.

Zöld Tara a Buddha tudat bölcsesség-aktivitásának és a könyörületesség női megtestesülése. A hagyomány szerint, amikor Avalokitésvara az emberek mérhetetlen szenvedését látva könnyezni kezdett, könnyeiből egy kis tó született, melyben egy lótuszvirág keletkezett. Amikor ez a lótuszvirág kinyílt, akkor született meg Tara (tibeti nevén Sgrol-ma=”Ő, a megmentő”), az első női, és az egyik leginkább imádott istenség a tibeti buddhizmusban.

Egy másik, az előzőhöz hasonló buddhista hagyomány szerint Zöld Tara Avalokitésvara bal szemének könnyéből, Fehér Tara pedig a jobb szemének a könnyéből született. Zöld Tara a Föld Istennőjeként az éjszakát képviseli, aki legyőzi az akadályokat és segít megmenteni az embereket a veszélytől. Fehér Tara pedig a nappal Istennőjeként a béke, a védelem és a hosszú élet hírnöke. Ketten együtt szimbolizálják a végtelen együttérzés Istennőjét, aki éjjel-nappal a szenvedés enyhítésén fáradozik.

[Képek vetítése]

Egy harmadik legenda szerint Tara Avalokitésvara egyik szeméből eredő kék fényből született és Avalokitésvara hitvese.

Más változat szerint élt valaha egy hercegnő, akibe beköltözött a megvilágosodás szelleme. A szerzetesek úgy vélték, hogy férfinak kellett volna lennie. A hercegnő ezt visszautasította, mondván, számára mindegy, hogy milyen alakban született meg, sőt örül női mivoltának. Sokan akarják férfialakban elérni a nirvánát, de kevesen tekintik a nőiséget a megvilágosodás eszközének. Ő e kevesek közé kívánja magát sorolni. Ezután hosszú meditációba merült, majd fogadalmat tett, hogy megszabadít minden élőlényt a szenvedéstől, a létezés, a szanszára kínjaitól. A hercegnő így Tarává lényegült, s azóta is naponta beváltja fogadalmát.

Tarának 21 megnyilvánulási formája létezik, amelyeket színük, kéz- és lábtartásuk alapján különböztetik meg. Legismertebb a Zöld Tara, és a Fehér Tara. Ők a kegyes, míg a többiek a haragvó Tara megszemélyesítői.

A mantra

A Tara mantra (om tare tuttare ture svaha) az egyik leginkább használatos mantra a tibeti buddhizmusban a Csenrézi mantra után (om mani padme hum). Megszabadít a félelmektől, eltávolítja az akadályokat, előmozdítja a jó szándékokat és segít biztosítani a jó közérzetet. A mantra mondogatása nagyon hasznos tud lenni, hiszen egyrészt elnyomja a félelmeket, ugyanakkor feltölti az embert pozitív energiával.

A Zöld Tara mantrát eltérő módon ejtik ki a különböző területeken. A tibeti (szanszkrit) kiejtésben az utolsó szót „Szóha”-nak mondják. Az indiai területen az utolsó szót „Szvaha”-ként ejtik. Természetesen mindkét forma jó, és ugyanazt jelenti: „Meghajolok előtted!” „Áldás rád!”

A mantra szimbolikus jelentése

Om: Az Om szótagnak tulajdonképpen nincs fogalmi jelentése. Az OM hang magában foglalja az egész univerzumot, a múltat, a jelent és a jövőt.

A mantra középső részében a Tara nevének a „játékát” figyelhetjük meg. Sangharakshita szerint a mantra hagyományos magyarázata az, hogy Tara nevének a variációi képviselik az üdvözülés három lépcsőfokát.

Tare – a földi veszélyektől és szenvedéstől való felszabadítás (materiális fenyegetésektől való védelem: árvíz, földrengés, elemi csapások, bűn, vadállatok, balesetek)

Tuttare – spirituális megszabadítást képviseli, azaz a lelki veszélyekkel szemben ad védelmet: kapzsiság, gyűlölet, csalódás (ez a három tényező okozza szenvedéseinket)

Ture – a szellemi út szempontjából a felszabadulás önzetlen útját, az egyetemes üdvözülést képviseli. Ez a bódhiszattva útja, ahol együttérzően csatlakozunk másokhoz, hogy segítsük őket megszabadítani szenvedéseiktől, ugyanakkor mi magunk is törekszünk arra, hogy elérjük a megvilágosodást. Tara tulajdonképpen megóv minket attól a hittől, hogy a spirituális fejlődés a saját szenvedéseinktől való megszabadításunkat jelenti, és arra tanít minket, hogy együttérezzünk mások szenvedéseivel, mert ez az igazi spirituális fejlődés lényege.

Mire megszabadulunk a földi veszélyektől és megtanítanak minket az együttérzésre, mi magunk is Tarává válunk. (A buddhista gyakorlatban az istenségek képviselik a saját belső lehetőségeinket. Így a mantrával lehetőség szerint mindenünk Tarává válik.)

Svaha – A szanszkrit szótár szerint jelentése: „Áldás rád!’ Úgy is értelmezhetjük ezt az utolsó áldást, mint a felismerést, hogy Tarává váltunk.

„Óh Isteni Tara, Te, aki felszabadítasz a szenvedés alól, megóvsz a csapásoktól, megvédesz a veszedelmektől! Megvéded azokat, akiket fenyeget a kapzsiság, a gyűlölet és a csalódás veszélye. A spirituális úton elhozod nekünk a felszabadulás önzetlen útját, az egyetemes üdvösséget. Megmentesz a fájdalomtól és a szenvedéstől. Megtanítasz minket együtt érezni mások szenvedésével. Áldott légy!”

Hatása többek között: a magasztos és közönséges kívánságok gyors beteljesülése, félelemnélküliség állapotának elérése, gyors gondolkodás, nagylelkűség, mágikus képességek, spontaneitás, és a karmikus adósságok gyors teljesítése. Az emberi kapcsolatok javításában, kiépítésében segít, megvéd a félelmektől és a szenvedéstől, segít a kívánságok valóra váltásában. Nincsen teljes lótuszülésben, hogy bármikor ugorhasson segíteni.